Szerény művészetek múzeuma

A Földközi-tenger partján, egy francia kisvárosban, a Hérault megyei Sete-ben működik a Szerény művészetek nemzetközi múzeuma (Musée international des arts modestes - MIAM). Nem akármilyen gyűjtemény ez, anyagában olyan különösebb feltűnést nem keltő és művészeti alkotásnak ritkán tekintett tárgyak találhatók, mint a levélboríték vagy a légycsapó.

A bejáratnál egy 20 méter hosszú falfestmény található, amely nem más, mint "a művészetek térképe" - írta a párizsi Le Figaro. Ez viszont korántsem szerény vállalkozás: a különböző művészetek birodalmait próbálja elhelyezni egy képzelt földgömbön különböző színekben, jól olvasható "országnevekkel". Az egyik például Filmország, a másik a a Vallásos művészet birodalma, a harmadik A gyűjtemények szigetvilága - és így tovább.

A glóbuszban a legérdekesebb az, hogy mely "művészetországok" szomszédosak: a modern művészet például hosszú szakaszon határos a primitív művészettel, a naiv művészet a nyers művészettel, ezt a két "miniállamot" azonban láthatóan fenyegeti a terjeszkedő kereskedelmi művészet. A freskó fő értelme persze az, hogy A szerény művészetet úgymond "felteszi a térképre", a már elismert művészetek vagy irányzatok közé és így legitimálja a 2000-ben megnyílt MIAM kezdeményezéseit és kutatásait.

A múzeumot Hervé Di Rosa festő és szobrász, valamint Bernard Belluc gyűjtő és művész alapította. A jelenlegi, októberig látogatható kiállítás az intézmény tíz évének történetét, eredményeit, terveit és felfedezéseit foglalja össze.  Di Rosa maga is vándorművész, kutatásainak fontos eleme a szó nyugati értelmében képzőművészetnek nem nevezett művészeti formák megfigyelése. A sete-i kiállítás tizenkét részlegének egyike például a patua tekercseket mutatja be. A patuák nyugat-bengáliai vándorénekesek, akik vagy vallási mítoszokat, vagy mai történeteket adnak elő: dal közben bontják ki a történeteket rögzítő tekercseket, ez az előadás része. A figurákat feketével rajzolják a tekercsre előzőleg felkent vékony színrétegekre.

Hasonlít ehhez a kameruni bamun művészek gyakorlata, ők papírlapokon rögzítik mindennapjaik szatirikus krónikáját. A MIAM egyik további termében panok láthatók: ezek az Egyesült Államok déli börtöneiben fogva tartott mexikói származású rabok dekorált zsebkendői: a foglyok ugyanis vallásos, erotikus vagy önéletrajzi témájú, a tetoválásokra emlékeztető cirkalmas rajzolatú képekkel borítják ezeket a vászondarabokat. A múzeum alapítóinak szemléletében szerény művészetnek tekinthető a brazil cordel is: megannyi igen kis formátumú könyv, amelyet a fa- vagy linóleum-metszetekkel dekorálnak.

Európában hasonló élményeket nyújtanak a képregények és a falfirkák vagy a Dubuffet francia avantgard festő által nyers művészetnek nevezett marginális irányzatok, ezek közül több is látható a kiállításon. Emile Ratier francia parasztember ma már jól ismert összerakott fakompozícióiról, ám Germain Tessier autodidakta popművészről vagy a Marcel Storról, akit fantasztikus székesegyházakat festett, ez még nem mondható el. Az utóbbit, aki utcasöprőként dolgozott és csaknem írástudatlan volt, sokáig idiótának tekintették. A Le Figaro szerint a férfi teljes magányban alkotott, mivel teljesen süket, de az általa festett gótikus-buddhista jellegű építmények Gustave Moreau XIX. századi francia szimbolista festő műveihez hasonlíthatók.

A kiállítás legfőbb tanulsága az, hogy a legvalószínűtlenebb, legszerényebb helyeken is születhetnek elképesztően izgalmas alkotások - csak éppen igen kevesek tudnak róluk. A MIAM és a hasonló kezdeményezések ezt a problémát igyekeznek megoldani - írja a Le Figaro.